Szép napsugaraktól mentes hideg Budapesttől búcsúztam vasárnap. 11.40-kor fel is szállt a Wazze-r, drukkoltam, hogy az ablakban az egész úton lássam a hajtóművet és ne tűnjön el egyszer csak hirtelen. Kicsit úgy tűnt, hogy oda van "foltozva". Az utastársaim között, az előttem lévő sorban utazott Kevin McCallister-fejű (Resszkessetek Betörők) kisgyerek, aki azon élvezkedett, hogy minél jobban csitították annál hangosabban visítozott. Csendesen bámultam ki a jégvirágos ablakon. Szerencsére épségben leértem, hányinger nélkül. A tenger és Malmö pazarul nézett ki leszálláskor, amúgy meg egész végig az alattunk levő "vattacukrot" néztem. És a felhők felett tényleg süt a nap! Jó 10 perccel hamarabb is landoltunk, mint kellett volna.
Malmőben csomagvisszaszerzés után már érdekesebb volt a dolog. Reptérről kijövet meg is találtam a Flygbussarna buszt, ami bevisz a városba. Persze fizetni a buszon csak dombornyomott kártyával lehet (grrr 1.0). Mint kiderült, azért mert kiraboltak néhány buszt Malmőben, ezért a készpénzt betiltották a járatokon. Természetesen a reptéren az automata is csak dombornyomottat fogad el, végül így maradt a reptéri trafik (egyik magyar súgta meg, aki látta, hogy szerencsétlenkedem), ahol végre készpénzt és a normál bankkártyát is hajlandók voltak buszjegyre váltani (25 év alatt: 79 SEK). Az út elvileg 35 perc, de valahogy mégis 14.30 után (13:25-kor szállt le a gép) értem be Malmö főpályaudvarára, ahol egy Dániában dolgozató magyarral együtt vettünk jegyet (119 SEK) a Koppenhágába menő vonatra. Vállalkozgat itten-jobbra balra és felkészített, hogy marha drága lesz minden, de jó a pénz, el lehet lenni belőle.
Jó volt a hídon, a tenger közepén átmenni vonattal, bámulni a sok szélkereket a vízbe telepítve. Aztán a nagyon hideg és Nyugati Pu-ra hajazó koppenhágai állomáson jegypénztárt keresni, ahol az információban minden kérdésre azt hajtogatta a nő, hogy "on the internet" (grrr 2.0). Végül meglettek a jegypénztárak, ott is legalább 4x elirányítottak az internethez (volt 3 gép kitéve), amin a dán MÁV, vagyis a DSK honlapja volt. Az „In English”-re kattintva azonban nem lehet megtalálni a WILD CARD űrlapot... És dombornyomott kártyám sincs, de hát ezt nem fogták fel (grrr 2.2). A jegypénztáros bácsi végül kijött segíteni, 3x kitöltette velem a dán űrlapot, mert mindig elszállt közben (3-ból 1 gép működött). Végül csak elhitte, hogy a kártyámmal nem tudok neten fizetni (grrr 2.5). Elegem volt, fáradt voltam és már sötétedett. Megvettem a 110 DKK-s normál jegyet és vártam a 16.37-es vonatra Holbaek-be. Begördült és csak annyiban volt szebb a MÁV-os kocsiknál, hogy a graffitik színe élénkebb. A dán tájból már semmit nem láttam a sötét miatt, majd átszálltam Holbaek-ben, ahova a 2-es vágányra érkeztem, lementem a bőrönddel az információhoz, hogy mikor megy vonat Horve felé. Meg is láttam az infós-plazmatévét: 2 perc múlva a 2a(!) vágányról. Na az jó, rohantam vissza a pillekönnyű és pici bőröndömmel. De itt legalább már igazi nyugati vonat fogadott, Desiro szintű. Végül Horve-ben szerencsémre pont bent állt a 77-es busz és már vágtatott is velem a népfőiskola felé.
Kitett a sofőrbácsika a semmi közepén. Szomjasan, fáradtan a nagy büdös semmiben. Közbenézek: mindenhol sötét, állati hideg és csillagos ég. Egy farkasüvöltés hiányzott volna csak... Végül egy kis két-irányba mászkálás után megtaláltam a Hojskole táblát. Elsőre be is mentem egy templomkertbe és végighúztam a poggyászt a magas hóban. Sötétben minden épület eltéveszthető :)
7-kor végre helyben voltam, vacsora közben leltem rájuk.
Egy-két dánnal egyből megismerkedtem, kaptam szobát, amiben egyedül vagyok, és egyelőre nem tudom lesz e társam.
Kaja után megismerkedtem a 3 magyarral is, akik rajtam kívül itt lopják a napot, egy fél évig, majd tornaterembe mentünk neveket tanulni és körbe mindenki végigment az embereken és egy rövid ismerkedést folytattunk, ami jó alaposan elhúzódott. Aztán következett a "kincsvadászat". A suli egy labirintus, gondolom megismerése célból. No, azt azért mondhatták volna, hogy kinti rész is lesz, mert csak az volt a szerencsém, hogy a poggyászsúly miatt magamra vett ruhák melegítettek, ellenben az egyik dán rövidgatyában és pólóban nyomult velünk a hóban pl. a tűzhelyet megkeresni... (mondjuk, ezek fókák, semmi se árt nekik). Végül az ebédlőben pudingos amerikai féle almás pite volt, meg teázgatás, beszélgetés szabadon.
Legalább milliószor jártam mindenhol az épületben a játék alatt, utána mégis csak segítséggel találtam meg újra a szobám... Kicsit túlfáradtam.
el is szállt a Wazze-r, drukkoltam, hogy az ablakban az egész úton lássam a hajtóművet és ne tűnjön el egyszer csak hirtelen. Kicsit úgy tűnt, hogy oda van "foltozva". Az utastársaim között, az előttem lévő sorban utazott Kevin McCallister-fejű (Resszkessetek Betörők) kisgyerek, aki azon élvezkedett, hogy minél jobban csitították annál hangosabban visítozott. Csendesen bámultam ki a jégvirágos ablakon. Szerencsére épségben leértem, hányinger nélkül. A tenger és Malmö pazarul nézett ki leszálláskor, amúgy meg egész végig az alattunk levő "vattacukrot" néztem. És a felhők felett tényleg süt a nap! Jó 10 perccel hamarabb is landoltunk, mint kellett volna. 
