Víg Színház:
- Figaro Házassága -
- Figaro Házassága -
Színházba járni jó (persze nem mindig ezt mutatja a tapasztalat). Még akkor is ha az embernek nincs kedve hozzá épp, mert ez esetben, mint általában úgy mindennel, itt is fennáll az esély, hogy most fogjuk a legjobban élvezni. Így is történt 12-én szombat este.
Általában egy beveztést szokás írni. Most kettő is jut...
...merthogy az ember nyitott szemmel jár, no meg füllel. Esetünkben ez külön érdekes. Mivel megszokott, hogy a színház közönsége nem épp átruccani szokott egy előadásra a szomszédos kocsmából, ezért nem is várunk olyasmit a mögöttünk ülő középkorú kosztümös hölgytől gyengéden duruzsolva élettársa nyakába hogy: "kinyalhatod..", "az a hülye szadeszos gyerek aki eus képiselő volt", valamint "az a kis pöcs" hangfoszlányok. Ezt az emlekedett hangulatot az első sorban helyet fogalaló Mindenható-ból kilépve érkező morganfreeman hasonmás sem tudta már fokozni. Függöny fel.
A darab már a kezdetekben elég erősen inditott mi pedig hagytuk, hogy belopja magát a szívünkbe. Fantasztikusan jól rendezett és a legkevésbé kiszámítható poénok sorra nagyot ütöttek. A színészgárda nagyjából lefedte a másfél hónappal ezelőtt látott Sok hűhő semmiért-et, de a szerepekben mindegyik színész messze jobbat alakított. A helyzetkomikumok sokaságába még igencsak belefértek a nem mindennapi használati utasítások a férfi-női kapcsolat mederbetereléséről és nem utolsósorban merengések az életről, megmásíthatalan igazságok a lehetőségekről: "Lehettem volna politikus. Mi kell hozzá? Minden tehetségem megvolna. Vedd észre, lopd el, tagadd le!"
Hangulatban is jobban megfogó volt a rövid zenés betétek miatt, nem csak azért mert Kamarás Iván-t énekelni hallani alapból megrázó élmény, hanem mert egyszerűen sokkal közelibbnek érezheti az ember a darabot. Zseniális színpadi megoldások: a fekete sávokra osztott függyönyfallal való játék, a tér és helyzetelválasztásokat egyszerűen tele teszi élettel. Meg a csinos színésznők is elkápárztatják az embert. Nem is akárhogy. Figyelem nem lankad az biztos. Látni kell, na.
A történetről nehéz lenne írni: ismert, mint Beaumarchais műve, és mint Mozart zenéje. És szórakoztatóbb, mint bármelyik kereskedelmi csatorna izzadságszagú kabaréműsora. És nem gusztustalan, nem túlerőltetett, nem ripacs.
18pluszos témák, de nem csak 18pluszosoknak.
Hogy a címről pedig mért mindig ez ugrik be? Én nem tudom.
Általában egy beveztést szokás írni. Most kettő is jut...
...merthogy az ember nyitott szemmel jár, no meg füllel. Esetünkben ez külön érdekes. Mivel megszokott, hogy a színház közönsége nem épp átruccani szokott egy előadásra a szomszédos kocsmából, ezért nem is várunk olyasmit a mögöttünk ülő középkorú kosztümös hölgytől gyengéden duruzsolva élettársa nyakába hogy: "kinyalhatod..", "az a hülye szadeszos gyerek aki eus képiselő volt", valamint "az a kis pöcs" hangfoszlányok. Ezt az emlekedett hangulatot az első sorban helyet fogalaló Mindenható-ból kilépve érkező morganfreeman hasonmás sem tudta már fokozni. Függöny fel.
A darab már a kezdetekben elég erősen inditott mi pedig hagytuk, hogy belopja magát a szívünkbe. Fantasztikusan jól rendezett és a legkevésbé kiszámítható poénok sorra nagyot ütöttek. A színészgárda nagyjából lefedte a másfél hónappal ezelőtt látott Sok hűhő semmiért-et, de a szerepekben mindegyik színész messze jobbat alakított. A helyzetkomikumok sokaságába még igencsak belefértek a nem mindennapi használati utasítások a férfi-női kapcsolat mederbetereléséről és nem utolsósorban merengések az életről, megmásíthatalan igazságok a lehetőségekről: "Lehettem volna politikus. Mi kell hozzá? Minden tehetségem megvolna. Vedd észre, lopd el, tagadd le!"
Hangulatban is jobban megfogó volt a rövid zenés betétek miatt, nem csak azért mert Kamarás Iván-t énekelni hallani alapból megrázó élmény, hanem mert egyszerűen sokkal közelibbnek érezheti az ember a darabot. Zseniális színpadi megoldások: a fekete sávokra osztott függyönyfallal való játék, a tér és helyzetelválasztásokat egyszerűen tele teszi élettel. Meg a csinos színésznők is elkápárztatják az embert. Nem is akárhogy. Figyelem nem lankad az biztos. Látni kell, na.
A történetről nehéz lenne írni: ismert, mint Beaumarchais műve, és mint Mozart zenéje. És szórakoztatóbb, mint bármelyik kereskedelmi csatorna izzadságszagú kabaréműsora. És nem gusztustalan, nem túlerőltetett, nem ripacs.
18pluszos témák, de nem csak 18pluszosoknak.
Hogy a címről pedig mért mindig ez ugrik be? Én nem tudom.
