Ha még nem lett volna elég, jött is a következő felvonás. A hétfőt és a keddet egy másik iskolával, Den Rytmiske Hojskole-val közös programokkal töltöttük. Illetve töltötték, mert engem sajnos a betegség maga alá gyűrt teljes erővel és két napig csak pihentem, amíg három munkacsoportba osztott társaim videókat készítettek a sárga színről és zongoráról, sportoltak a másik suliban, valamint kórusoztak. Kedden este pedig mind átmentünk a másik iskolába busszal egy nagy közöset partizni. Az ő sulijuk csak zenével foglalkozik, van ott mindenféle szak: technikus, dobos, gitár, stb. Viszont csak dánul. Az iskolájuk se olyan szép vadregényes, mint a mienk, különálló 8 kisházban laknak, viszont csilli-villi, mert új építésű minden.
A parti meg nagyon jól sikerült. Nagyon más azért ,ha még 80 ember bulizik a mi kis közösségünkkel. Éjfélkor pedig kaptam boldog szülinapot köszöntést meg feldobálást.
Másnap reggel jött értünk a busz és hazaszállítmányozott minket vágyott kis vackunkba. Mi meg próbáltunk regenerálódni, a dánok pedig lassacskán mind hazaszállingóztak a húsvéti szünetre. Ahogy a nyugalom alászállt lelkünkre és élveztük a csöndet, be is készültünk egy sorozatnézős estére a moziterembe…
Valószínűleg soha nem fogom elfelejteni ezt a szülinapot! Megleptek. És együtt hygge-ztünk a kandalló előtt mini-tortával, 25 gyertyával, sütivel a maradék 11-en.
