A héten megkezdődtek a választható tárgyak is. Hétfőn délelőtt még a főtárgyon, zenén voltam. Elkezdtük megtanulni a Woman in Love c. nótát, erősen a bluesra koncentrálva. Van benne egy interlude, amit 3-an játszunk és a szóló részt pedig én kaptam.
A délután pedig már az első dán nyelv és kultúra óra volt. Ezt az igazgató – Mogens – felesége fogja tartani, de ő beteg volt ezért az első óra a dirivel volt. Kb. 20 percig tartott és iszonyatos tempóban próbáltuk fonetikusan leírni a dán szavakat. De mind a négyen lelkesek vagyunk. Még.
Este Cluster Café volt és a mi Claster-ünk csinálta a programot, igaz a megbeszélésről lemaradtam, de végül ovis játékok lett összeszervezve. Hosszú és borzalmas ízű medve(gumi?)cukor-evés, kéz nélkül szájból lógatva; székfoglalós játék és limbó.
Kedden délelőtt és délután is főtárgyas óráink vannak. Megtanultuk normálisan a számot, de még lenne mit csiszolni rajta. Délután viszont egy fél órát már zeneelméletet is tanultunk (zongora hangjai, mi az 5 vonalas kotta, stb. [muhaha]), az ismétlés pedig sosem árt.
Esti program keddenként sport. Viszont a vacsora túl kiadós volt és majdnem meghaltam a tornatermi floorball után.
Említettem már a Morning Assembly-t. Ez a reggeli utáni 8:45-ös kezdésű fél órás program, melyet tanárok, diákok tartanak. Van benne közös éneklés, általában elején, néha a végén is. A héten Heidi, a politika tanár tartott egyet a jordániai élményeiről, valamelyik szervezettel volt kint fél évet. Egy másikat Ezgel, az egyik diák, aki Nigériában volt szintén szegélyszervezeti tevékenységi körben. Ezgelről azt kell tudni, hogy kétszer akkora, mint egy átlagos dán, az Eurosportos videóban ő nyomja a fekvőtámaszt, mint az állat. És akkor most hozzátenném, hogy mindig üvöltenek a szobájából a romantikus számok. Ezután pedig érdemes elképzelni, ahogy kis néger gyerekek csüngenek róla.
A régi zenetanár, Thomas, aki minket már nem tanít, a Rammstein együttesről tartott előadást, másnap pedig Lez, a jelenlegi tanár a jazz-ről.
Szerdán a második választható tárgyunk volt délelőtt, Visual Communication. Lene, a tanár, egy nagyon aranyos középkorú hölgy, és a legszebben beszél angolul (érthető és nem hadar). Dizájner és már nagyon régóta csinálja, minisztériumok kérik fel és rendezvényeknek is dolgozik. Az órán azonban inkább csak csapatépítés ment: kiscsoportokban, először egy tojást kellett lufikkal úgy megvédeni, hogy minél messzebb lehessen eldobni összetörés nélkül. Később már új csoportba osztva spagettiből kellett minél hosszabb hidat építeni.
Délután már igazi dán óránk volt. Jött is a Mogens felesége, Dodi, nagyon aranyos és szereti a magyarokat, Kecskeméten tanult zenét. Merthogy ő eredetileg zenetanár, de dánul tanít(ott) egyetemi diákokat. Angolul kevésbé tud, de most ez nem sokat oszt. A lényeg, hogy kaptunk dán tankönyvet ingyé és mivel mind lelkesek voltunk, nagyon jól haladtunk az órán. A csúcspont az volt, amikor megkérdezte, mit tudunk Bartók Béláról és Kodály Zoltánról, Lisztről és egyebek, merthogy abból indult ki, hogy olyanok vagyunk, mint az átlag dánok (vagyis fél pár zokni az intelligenciánk). Szerencsére nem hoztunk szégyent az országra. Tanultunk a könyvből, a dán királyi családról, elmagyaráztuk Magyarország régióit, énekeltük a megfogtam egy szúnyogot / még azt mondják nem illik c. nótát. Dánul.
Este megint kórus volt, ezúttal nem készült felvétel, ugyanazt a dalt folytattuk a többi szólammal.
