Csütörtök délelőtt mindig Nagy Közös Óra van. Ez azt takarja, hogy az összes diák egy embert hallgat, aki vagy messziről jött okos ember vagy híres dán. A kettő nem esik feltétlenül egybe. A régi igazgató BO jött hozzánk és az amerikai egészségügyi reform volt terítéken, Obama ígéretének kapcsán, merthogy ezt is megígérte. Kezdésnek megnéztük a Sicko, Michael Moore film első 50 percét. Utána meg ment a sokrétű eszmefuttatás a filmről. A muki szépen beszélt angolul, csak ezt élveztem, Áron meg felhúzta magát, hogy mennyi hülyeséget hordanak itt össze. (Itt most nem mennék bele, hogy mi a dánokról és az amerikaiakról a véleményem, ez egy nagy lélegzetű összegzés lesz valamikor).
Ebéd után sikeresen végigporszívóztam a zenetermet, 2-től kezdődött a Walk and Talk, ami a 3. számú választható órám. Ezen az órán Charlotte-tal, az írók tanárával látogatunk el környékbeli érdekes helyekre érdekes emberekhez. Első körben megkerültünk egy házat és átmentünk a Vörös Templom (ez van a képen, felül) papjához látogatóba. Ez kb. legalább 50 métert jelentett. Itt a papok: nők. A vörös és a fehér templomnál is női pap van. A fehér templom az államhoz tartozik: Dániában a nagy egyház a dán államhoz kapcsolódik, és az adóból finanszírozzák, vagyis a templomok jövedelme kormányzati elosztásban van. Van egyházügyi miniszter is, kb. ő az egyház feje. A Vörös Templom, ahova mentünk, egy „magán” egyház, vagyis nem állami. A dánok itt aztán megkérdezgettek mindent, amit egy paptól lehet attól kezdve, hogy minden szavát hiszi-e a bibliának, a menny és a pokol kérdését, halál utáni élet filozófiájáig.
Megnéztük a Vörös templomot belülről. Érdekességképp: a dán templomokban általában függ egy hajó.
Csütörtök lévén, megint elmentünk bevásárolni a délutáni megmaradt időnkben. Ezúttal a több boltot is meglátogattuk és kellően szembesültünk az árakkal. Örülök, hogy nem magamnak kell a kajáról gondoskodni…
Este héttől az utolsó választható tárgyam volt: Street Dance. A tanár szerepében be is állított a tornaterembe Ali G személyesen, csak zöldbe öltözve. 28 éves, van felesége, 8 éves kora óta táncol. Klasszikus táncokkal kezdett, versenyzett is, aztán kb. 10 éve brékel és hiphop-ozik.
Kérdezte, mit tanuljunk, de a dán nyomás erősen megmaradt a hiphop vonalon, úgyhogy beletörődtem sorsomba. 40 perc bemelegítés után matricaként kellett feltápászkodnom a földről… A táncot olyan iramban tanultuk, hogy nem győztem ugrabugrálni a lépésekre. Mókás lesz az biztos. Főleg, ha első órán fejreállással és a kézenpörgéssel kezdtük, akkor jövő héten már repülni is fogok tudni, 3. héten pedig a Nasa alkalmaz pilótának. Viccet félretéve kihívások elé nézek.
Pénteken, a zeneórán befejeztük a Woman in Love-ot, és elkezdtünk egy újat, Cantelope Island-t. A hangsúly azon van, hogy ezúttal dobok mögött ülök. És tekintve, hogy a ritmusérzékem kevesebb, mint az önbizalmam (bár jelenleg az se nagy) ebéd után nyomtam egy óra gyakorlást, a kívánt eredményt nagyjából megközelítve.
A délutáni Visual Com. órán a nevünket kellett megrajzolni, amit már minden verzióban megoldottam életem általános és középiskolás időszakában, ezért kreatívkodtam egyet „péntek 13” témakörben.
A fél suli lelépett haza, merthogy a dánok megtehetik, hogy hazalátogatnak. Az egyik lány végleg itt hagyta a sulit, nem jött be neki. Emiatt kicsit rosszul indult az este. Pedig jónak indult, amikor az Áronnal nekiálltunk átírni a Yellow Submarine-t az esti fellépő show-ra. Persze kiderült, hogy a dánokat kevésbé mozgatta meg ez a lehetőség. Azért 4 produkció csak összejött. Közben Stine-t elbúcsúztattuk két Skol! (egészségedre) között. Richard felolvasta dánul egyik eposzát, Áronnal elénekeltük művünket, amivel nyugodtan írhatom, hatalmas sikerünk volt. Karl szólógitározott egyet, Ezgel pedig romantikus számokat énekelt gitárral kisérve.
A hétvége nihiljének ismertetését ugorjuk.
