Ezen a héten már olyan napjaink voltak, amikre később már csak azt mondjuk, hogy a szokásos. A media design projekttel teltek napjaink. A projekt magában foglalja az Adobe két programját, a Photoshop-ot és az Illustratert, valamint ezen programok folyamatos pocskondiázása. Alighanem a feltaláló sokat csuklott az elmúlt napokban… Az órák szépségéhez hozzátartozik, hogy a tanárunk Lene alig ért hozzá, de vannak barátai, akik meg jól tudják használni. Így aztán nekünk nem tud segíteni, de legalább meg tudja mutatni a régi cimboráinak munkáit. Nagy nehezen azért sikerült létrehozni a CD borítókat, az már más kérdés hogy csúnyán vágtam ki őket nyomtatás után.
Dán tanulmányainkat is megkezdtük és Dorte nagyon meg van velünk elégedve. Persze neki könnyű örömet okozni, mert ha már kicsit is hasonlít a kiejtés, az már „perfect”. Azért nem kell őt félteni, ivós dalokat is tanulunk és a „megfogtam egy szúnyogot” is dánul. Összességében a dán is egyre jobban megy és nagyon érdekes megtanulni ezt az elbaltázott nyelvet. Az egyetlen gond hogy egy óra után az agyam egy felrobbanni készülő atomreaktorral egyenlő, mivel túl sok az új információ és nagyon rohanunk az „anyaggal”. De már megbeszéltük hogy lassítsunk… Mindenesetre vicces lesz nyáron a laptopban a „danish dictionary” című fájlt böngészni…
Szerencsére azért nem csak a gép előtt kell ülni. Helyette inkább a basement-ben zenélünk music workshopon és bátran állítom hogy ez a legjobb secondary subjectem. Az egyetlen gond hogy sok az énekes. Eddig 3 számot tanultunk. Az egyikben énekelek, de nem könnyű mert Asger ordítva teszi mindezt, így csak őt halljuk az egészből. A másik egy dán régi popszám, abban dobolok, lassan menni fog az is de elég ügyetlen vagyok ebben. Főleg a lábdob okoz gondot, mivel ballábas vagyok és a jobb lábammal kell tartani a ritmust. Ráadásul hamar el is fáradok. A harmadik számban pedig – mivel senki sem vállalta el – zongorázom egy kicsit. Nem nehéz csak nagyon koncentrálok rajta és néha változik egy apróság a refrénében ami nem mindig ugrik be. Persze ez a kihívás benne és nagyon élvezem. Bár alapvetően énekelni akartam, de ha így haladok júniusban már egyedül lehetek egy zenekar…
Walk & Talk –ot ki kellett hagynom, mivel váratlanul beütött a krach. Ugyanis egyik napról a másikra sikerült megbetegedni. Hétfő este vidáman tértem nyugovóra kedden pedig úgy keltem föl mint egy zombi. Azóta is gyógyulgatok csak… Hál’ istennek a torkom már nem fáj és lázam sincs csak a taknyommal folytatok továbbra is ádáz küzdelmet. Miközben ezt a bejegyzést írtam már elhasználtam egy tasak zsebkendőt…
Tegnap pedig számháborút tartottunk a dán gyerekeknek. Az egyik tanár lányának születésnapja volt és egy nagy bulit tartottak neki. A játékot feldobtuk néhány extrával, például zászlókat kell gyűjteni a csapatoknak, amik a suliban voltak elrejtve. Mi pedig beöltöztünk mindenfélének és riogattuk őket. Szerénységem egy csontvázszerű lény volt. Kaptam hozzá maszkot meg kötelet meg ilyesmit. Eleinte nagyon jó volt, de egy idő után hozzá szoktak a látványunkhoz és egyre jobban elszemtelenedtek. A végén már néhány fiú kifejezetten tahón viselkedett és amikor a „bárdommal” majdnem fejbevertem a főbugrist, akkor éreztem úgy, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. Cserébe a segítségért kaptunk Anne-Marietól egy csomó sört, amit szépen meg is ittunk este. Azon az estén, ami kifejezetten jól sikerült, még ha a társalgóban is kellett aludnom. De a Pejsestue-ben élmény aludni, különösen, ha egy vendég négyszer vágja be az ajtót reggel. Már csak az allergiát kell leküzdeni és jöhet is a jövőhét…
