…végül a sors úgy hozta, hogy sem mobil-hotel, sem összkomfortos fekvőhely nem segített nagy tervünk megvalósításában. Elcsigázottam, fáradtan elbúcsúztunk (Barna, Áron, Emőke, Helga, Dorotka és jómagam) a buszunktól Jütland-félszigetének utolsó nagyobb városában, Koldingban. A kezdeti töketlenkedés ilyenkor kijár, egy órával később realizáltuk, hogy a buszmegálló, ahol várunk, ezen az éjszakán már nem fog több buszt termelni Billund felé. Lássuk akkor a vonatokat. Azok járnak, kérdés, hogy az elérhető Vejle állomásról tovább tudunk e jutni, vagy megágyazni a fáradt lelkünknek a váróteremben. Előbb azonban megismerkedtünk a vasútprivatizáció hátrányaival, 25 kilométeres távon átszállás, eltérő jegy- és zónarendszer, más szabályok. Vejle állomáson aludni épp olyan kellemes lett volna, mint a Kálvin téri aluljáróban, így a szélsőségeknek kitett kis csapatunk erősen anyázó hangulatban próbált megoldást találni. Emőke és Helga egy séta után a közeli diszkót javasolta az éjszaka átvészelésére, melyet a többiekkel egyetemben kevésbé támogattam, miközben egy tekercs wc-papír segítségével percenként próbáltam orrom légáteresztő-képességét növelni. Végül feladtuk a motel/hostel keresést és összedobtunk egy taxira, aki a billundi reptérre fuvarozott minket. Célunkat ugyan elértük, de a túra azon rész következett, amivel max unokáinknak lehet májerkodni, de abban a pillanatban nem tette zsebre senki, az biztos, miután átfordult a másik oldalára a reptéri kávézó padján…
Ki így, ki úgy, de túlélte az éjszakát, 2 óra alvás után már madarat lehetett volna fogatni velem. Jöhetett hát az, aminek már a neve is felér egy kávéinjekcióval:
LEGOLAND
Legoland a reptér mögött fekszik közvetlenül, 2 km kényelmes gyaloglással könnyen elérhető, gyakorlatilag a repteret kell megkerülni. Izgalom csak nőtt, meg a szél is, és a felhők is, de ez nem tudta elvenni kedvünket. Kicsit csodálkoztam, hogy a jegypénztárnál a kártyás fizetésért mért húztak le bankköltséget is, de ez már nem osztott az ár-kategória szempontjából. Drága volt, de egyszer élünk.
Legoland pedig a világ legjobb helye. Leírhatatlan. Amit lehet, azt meg úgyis leírom. Óriási területen fekszik az egész, és ha nem is minden, de a nagy rész tényleg csak Lego-ból épült. Nem csalás nem ámítás. Semmi spórolás. Az utolsó körömdarab is, az indián tolla is, az Akropolisz törmeléke is Lego.
Témáit tekintve különböző világok vannak: Legováros, a legrészletesebben kidolgozva, minden mozog, hű mása a valóságos városoknak, területeknek, épületeknek. Állatkert természetesen Lego-ból, életnagyságban. Világörökség építményei. Kalózvilág víziparkkal, Indiana Jones kalandpark, Vikingvilág víziparkkal, Tűzöltőparancsonokság, Robotvilág, Gyorsulás-autós park, Kastély-világ, természetesen várral. Víz alatti – Atlantis – világ. És persze nem maradhat el a klasszikus Duplo világ sem. A 3D mozira nem maradt időnk sajnos.
A rendszert kétféleképp lehet szemlélni. Az egyik ,hogy mész, fényképezel, mint egy örült, mert olyan jól néz ki, és mert Lego, és „odanézz a szemöldöke is mozog a kalóznak!”. A másik a vidámparkos játékok. Mindenhol a kettő együtt szerepel, de jóformán muszáj elválasztani, hacsak nem a szomszédban laksz és minden nap be tudsz menni.
Életünk legnagyobb élményével távoztunk és igyekeztünk vissza a reptérre a 16:55-ös Koppenhágába tartó gépünkre. Végül a szerencse úgy hozta, hogy 9-re már szobáinkban békésen pihegve emésztgettük a látottakat.
