Mivel kicsit több mint egy hónapja nem volt poszt, sürgősen el kéne kezdeni pótolni. Egyrészt mert elvesztettük rendszeres olvasóinkat, másrészt, mert ami nincs leírva, az elfelejtődik. Tekintve, hogy poszt azért nem született, mert izgalommentes életünk tikkadt lóként kóválygott az unalom sivatagában, esélyes is a felejtésre. Azonban az élet úgy hozza, hogy egyszer hazatérünk, és ez a hazatérés vészesen közel került. Márpedig az okos ember gondol a jövőre, és a jövőben esélyt kell adni arra, hogy a reggeli dugóba ragadva büdös, izzadt BKV-s tömegben legyen, ami jókedvre derít. Azok lesznek ezek az emlékek.
A naptárat nézve nyugodtan mondhatnám: április úgy telt el, hogy nem vettük észre. A Baton két hete alaposan megviselt mindenkit. Utána következő hétfőn (04.19) pedig Lasse azzal kezdte, hogy másfél hét múlva a Music Line-nak van morning assembly-je. Hamar ki is lett találva, hogy 3 számot tudunk addig összekaparni. A február elején felvett – Philip és általam szerezett – Minority, valamint – Karl és Line – Gestaltheit-ja. Ehhez csatunk még hozzá egy nem saját szerzeményt, az Afro Blue-t. Rohamtempóban próbáltuk újra felépíteni a már elfelejtett számokat és személyi változások miatt újjáalakult hangszerelést.
Merthogy… Stefan, a kis különc lelépett a Line-ról, mert ő rapper és annyira nem szeretett dobolni, mint amennyire tehetséges volt a kis suttyó. Így átment az írókhoz (ahol továbbra se csinált semmit). Lars a februárban megesett ajtóleemelős incidenssel kezdődően egyre bénábban érezte magát, végül hazament és itt hagyta a sulit. Őt nagyon sajnáltuk. A Baton után meg Áron fejezte be tragikus kálváriáját Media Design-on, helyette viszont lett egy állandó dobosunk a személyében.
A dalok újrahangszerelésében túl nagy izgalom nem volt, februárban még basszusgitár mögött ültem, ehelyett jutott sima gitár legalább 4 akkorddal… Kihívás.
Amikor nem zenéltünk, az időnk nagy részében stresszeltünk a Heidi féle mini-videóra. Transcriptet írtunk, ötleteltünk, kidolgoztunk és vészesen ügyeltünk arra, hogy soha ne készüljünk el időre. Szerencsénkre a többi csapat még jobban csúszott, így legalább nem lógtunk ki.
Lene visual communication-ön nem vitte túlzásba a feladatokat, csak egyszer kiosztott, hogy ne gondolkozzak, hanem csináljak valamit… be is töltöttem szépen egy 8 A4esnyi posztert, mindenféle szép dologgal, amit még az oviban tanultam.
Az április nyomoréksága abban is megmutatkozott, hogy sorban jöttek a dán nemzeti ünnepek, és ez által a hosszúhétvégékre hazamenekülő tömegek, folyamatos bulihiány, lázadás az alkoholtilalom ellen, melyet principal Mogens levert, valamint úsztunk a mocsokban, mert dán barátaink végül teljesen leszoktak a heti takarítási feladatokról.
Eljött a magyarok mozgolódása is. Meglátogatott minket big-Áron, Bori Koppenhágába járt bulizni, egyszer Emőkéstül. Barna is eltűnt pár napra a Skype hangot felcserélni igazi barátnőre, minek hatására a suli áramellátása és sávszélessége visszaállt a normálisra.
A május 1. habár szombatra esett, előtte a dánok húsvéthoz köthető nemzeti ünnepe volt pénteken (húsvét utáni 4. péntek). Úgyhogy csütörtökön buli helyett tartósítás volt tábortűzi füstben. Sütöttünk dán fura kenyeret, ami náluk olyan szokás, mint nálunk a szalonnasütés, csak ellentétben velük, mi nem gusztustalanoztuk le őket emiatt. Ez volt az első dán meleg nap, mely úgy kifárasztotta a dán időjárást, hogy utána kénytelen volt 3 napig esni. De ez ne tévesszem meg senkit, a bájos Emma és Line kitalálta, hogy két égszakadás között a május elsejét is ünnepeljük sütögetéssel és ehhez elővettek engem, mint tűzrakót. Aznap éjjel 0 fok volt.
