A héten a magyar estet leszámítva nem sok érdekes történt. Lasse beteg volt, így a zeneórák elmaradtak, nem kellett morning assembly-re mennünk, mert itt van egy nyugdíjas festőkör és azok miatt minden dánul volt tartva. Videós órára megírtunk a világ legbetegebb filmjének forgatókönyvét. A Fekete macskával haladtam, csak elég nyögvenyelősen, péntekre azért már jól állt végül. A dán óráknál elértük, hogy megbontsuk a csoportot kezdőre és haladóra, így ismét lesz értelme az együtt gügyögésnek.
Természetesen volt kórus is szerdán, meg csütörtökön Street Dance…az utolsó. Mert a tanárunkat behívták katonának. Eddig mindig megúszta, de most nem hagytak lehetőséget neki, kapott egy papírt és mennie kell. Szép volt, jó volt, de úgyse álltak volna jól az XXXL-es cuccok :)
Ma este, és ma szombat van, messzire megyünk. Irány a nagy és szép ismeretlen, ami többe került, mint az elmúlt 4 évem nyaralásai összesen: Brüsszel.
Hogy az olvasóink ne érezzék magukat elhanyagoltnak, „Szösszenetek” sorozatom újabb epizódjait beprogramozom, hogy a jövő hét folyamán randomszerűen megjelenjenek a blogon.
Géza
