Rájöttem hogy annak nem lesz jó vége ha január végéig csak a szenvedésről írogatok.
Néha becsempészek egy két vidám dolgot is. Például elmesélhetem azt, hogy életem egyik legszebb karácsonyát élhettem át kicsit több mint egy hete. Hogy mitől lesz egy Karácsony kiemelkedő? Nemtom. Talán attól hogy nem az egész, most tényleg nem a hajszáról szólt, nem is az ajándékokról és nem is arról ki hogyan próbál túlerőltetetten szeretet csempészni a másik életébe. Persze ez is, az is volt. Talán attól volt igazán jó, hogy spontán volt. (Spontán 24dikére esett a karácsony. Hát nem csodálatos?) Együtt volt a családom, szülőstül, nővérestül, nagymamástul és ez volt a jó. Igaz, egy kicsi gyomorgörcs soha nem maradhat ki, de hát milyen is lenne a karácsony apró izgalmak nélkül?. Ez igy volt szép, és így volt tökéletes. Pár napnyi csuda pillanat!
Aztán volt kiskori filmek nézés, megállapítottam, hogy 4 évesen úgy néztem ki mint egy lufi amit a nyakánál sokáig szorítanak és igy aránytalanul nagy lett a feje...
Mivel idén a két ünnep között nem volt vizsgaalkalom, még korizni is sikerült eljutni. Ebből az emlékből táplálkozhatok most január 25-ig. Hogy Malacka szavaival éljek, ezek a januárok már csak ilyenek: félelmetesek.
És csak egyvala?i jár a fejemben:
"I don't want to miss a thing" - ahogy az Aerosmith mondaná.
Néha becsempészek egy két vidám dolgot is. Például elmesélhetem azt, hogy életem egyik legszebb karácsonyát élhettem át kicsit több mint egy hete. Hogy mitől lesz egy Karácsony kiemelkedő? Nemtom. Talán attól hogy nem az egész, most tényleg nem a hajszáról szólt, nem is az ajándékokról és nem is arról ki hogyan próbál túlerőltetetten szeretet csempészni a másik életébe. Persze ez is, az is volt. Talán attól volt igazán jó, hogy spontán volt. (Spontán 24dikére esett a karácsony. Hát nem csodálatos?) Együtt volt a családom, szülőstül, nővérestül, nagymamástul és ez volt a jó. Igaz, egy kicsi gyomorgörcs soha nem maradhat ki, de hát milyen is lenne a karácsony apró izgalmak nélkül?. Ez igy volt szép, és így volt tökéletes. Pár napnyi csuda pillanat!
Aztán volt kiskori filmek nézés, megállapítottam, hogy 4 évesen úgy néztem ki mint egy lufi amit a nyakánál sokáig szorítanak és igy aránytalanul nagy lett a feje...
Mivel idén a két ünnep között nem volt vizsgaalkalom, még korizni is sikerült eljutni. Ebből az emlékből táplálkozhatok most január 25-ig. Hogy Malacka szavaival éljek, ezek a januárok már csak ilyenek: félelmetesek.
És csak egyvala?i jár a fejemben:
"I don't want to miss a thing" - ahogy az Aerosmith mondaná.
