Minap sétáltam hazafelé a busztól. Jó idő volt, majdhogynem meleg, a játszótér tele kisgyerekkel, meg csini fiatal anyukákkal. Élveztem ahogy a nap süti az arcom, a boldog tavasz lerítt az emberekről. A játszótér kerítéséhez közelítve egy szöszke - 3-4 év körüli - kislány kapaszkodik a kerítésbe és vadalmaként mosolyog. Már távolról kiszúrt és figyelemmel kísérte ahogy elhaladok előtte, majd felkacagva belevigyorog az arcomba és azt mondja:
"Mama!"
Pár másodpercig a teljesen ledöbbentem, képzavar, majd elkezdtem átértékelni az életemet, végül pedig a röhögéstől nem tudtam továbbmenni...
Lehet vágatni kéne a hajamból!? Vagy a szakállam tévesztette meg?
"Mama!"
Pár másodpercig a teljesen ledöbbentem, képzavar, majd elkezdtem átértékelni az életemet, végül pedig a röhögéstől nem tudtam továbbmenni...
Lehet vágatni kéne a hajamból!? Vagy a szakállam tévesztette meg?
