Magyarországon nem akkora divat az ellentétezés, bár mindig előjön a budapesti-vidéki móka lehetősége. Esetünkben a kint élő magyarok között ez Budapest-Debrecen vonalra korlátozódik.
Ugyanez igaz a dánokra is. Koppenhága szigete, Sjaelland, és akik rajta élnek, az igazi dánoknak tekintik magukat. Jütland meg a félsziget, a kis lesajnált. Ahogy Rasmus fogalmazott: Jütland félelmetes, Jütland sötét…! Az emberek nem beszélnek angolul! És technót hallgatnak!!!
És akkor itt van egy másik eset: Lengyelország. Dorotka megvillantotta, hogy ez ott mennyire durva. Ugyanis ott nem csak natúr ugratás zajlik a két konkurens város: Krakkó és Varsó között. Egyszerűen utálják egymást. Ez abból fakad, hogy Varsót a II. világháborúban lebombázták, újraépítették és hát ugye, ami új az nem feltétlen szép… Krakkó meg szép és régi. Csak épp nem vállalta el a főváros szerepét. Ennyit röviden a történetről. Viszont simán megteszik, hogy szó nélkül keresztbetesznek egymásnak csak általános emberi kapcsolatokban is.
