Épp ideje lesz megemlékezni arról a hétről, ami már elmúlt és nem csak elmúlt, ráadásul már a következő is javában tart. Ebben a részben megtudjuk, hogy mért is jó az, ha láttunk már kottát, szeretjük a macskákat, illetve hogyha rossz az időjárás, akkor több a feladat is.
A múlt hetünk sem telt unalmasan, mondanám inkább mozgalmasan. Új hét, új napirendek, új órák és új feladatok. Talán kivételt egyedül a Music Line képviselt a sorban. Össznépi fejtágításon estünk át Lesse jóvoltából a skálák dorian, mixolydian és egyéb zeneelméleti megközelítésében. Ez alapján ki is kaptunk imprós feladatot, hogy válasszuk skálát, hangot és transzformációs (vagy minek nevezzem) módot. Nosza én választottam, de legelőször is partnert a feladathoz. Rasmusról még nem sokat írtam, de a lényeg hogy a legnagyobb új arc a dánok közül. És mivel basszerozik és hasonlóan aberrált, mint én, hamar egymásra találtunk.
Együtt vágtunk neki az imprózásnak, mely péntekre nagyon jól kiforrott és ritmusilag is összeállt.
Délután videó készítésből volt első óránk Heidivel. Nagyooon komoly. Néztünk kis filmeket, meg a karakterek felépítéséről beszélt sokat. A szemeszter végére majd egy kisfilmet kell készítenünk.
Nuka megtartotta a Grönlandi Kultúr Estet: benyomott egy filmet dán felirattal. Kicsit csalódott voltam, azért egy két darabot mutathatott volna a Titanic maradványaiból, amit a parton talált :)
Kedden végig zeneóra van továbbra is, ez nem változott, Rasmussal küzdöttünk kettesben. Este kidobósoztunk megint, bár ezúttal a korai kezdés miatt én a vacsora maradványait akartam először kidobni. De mért is kezdődött korán? Mert aztán kóruspróba volt, mert szerdán volt a nagy nap (nagy a frászt, a helyiek [„local weirdos” – by Lesse] jöttek megnézni minket), vagyis a kórusfellépés (jól becsaptam a blog olvasóit, muhaha, eddig mindig azt írtam szombaton lesz, de nem!). Úgyhogy volt kóruspróba.
Szerdán délelőtt Visul Com.-n megállapítottuk, hogy kevesebben maradtunk, mint eddig voltunk, de jó kis banda maradt, úgyhogy meghitten fogunk majd elborult dolgokat alkotni egymás mellett. Elsőnek mindjárt klasszikus kisgyerek könyvet kell készíteni. Mivel elhangzott azt is, hogy ez szólhat felnőtteknek is, csak a rövidség, a pici forma (10x10) és az illusztrálás a lényeg. Nagyon álmos voltam, úgyhogy habár kitaláltam mit fogok elkészíteni (E.A.Poe: Fekete macska horrorsztoriját), nem sokat küzdöttem vele, mondjuk nem is tudtam, mert Dorotka befoglalta a gépemet lengyel versek után kutatva. Végül Borival merengtünk egyet a vészesen közeledő 15-ei Hungarian Culture Caféról. Délután próbáltunk nem elaludni a Videós órán, csoportokban oszlottunk, bár nem túl szerencsésen 4 magyar került egybe. Küzdöttünk a rövidfilm főszereplőjének kitalálásán. Repült ott minden a hajótöröttől és drogostól a tengerparton mászkáló bolond lányig minden. Az igazitól még messze jártunk…
Este eljött végre a kóruskoncert is. Ki papucsban, ki rövidnadrágban, de összegyűltünk szeretetben, békességben a Lecture Hallban és egy jó órás beéneklés a Hojskolesangebogen-ből után elénekeltük a 4 kórusművünket. Ez megvan videón, de még vívódnak bennem a józan gondolatok, hogy jobb, ha nem töltjük fel a netre…
Csütörtökön délelőtt elmaradt a közös óra, de…
Időközben Philip meghívott a Vallekilde Bandbe. Hogy ez mi? Ez 3 stiklis embert jelent meg engem. De szerintem lehet, csak én gondolom azt, hogy kilógok…(mert ugye a lököttek nem szembesülnek önmaguk gyengeségével). Philip, Chistian, Tobias és jómagam összeálltunk zenélni. Ennek okát nem kell különösebben keresni: Philip eredetileg azért jött a suliba, mert énekelni szeretett volna, de a Music Line-on ott van Nuka, aki csak énekel, így neki inkább szaxofonoznia kell. Így végül most énekelhet itt. Christian meg dobol, ezt is konzolokról tanulta, de kétségtelenül jól megy neki, és van Tobias, aki egy nagydarab viking és néha idegesítőbb, mint a Gömbhal, bár sok vizet nem zavar a basszusgitárnál. Én meg próbálok gitározni. Első számunk a Killers: All these things that I’ve done.
Visszatérve a csütörtökhöz, délelőtt nyomtunk egy kiadós próbát. A többiek békésen szunyókáltak közben, amire nekem is lett volna igényem, csak így kimaradt. Hozzátenném, hogy bejött a tavasz, esett az eső, fújt a szél, egyszóval ideális arra, hogy bárki el tudjon aludni állva is. Ebéd után folyosó porszívózás, felmosás, aztán ledőltem pihenni, át is aludtam a délutáni dán órát. Mostanában túl nagy veszteségnek ezt nem könyveltem el. Hirtelen túl sokan lettünk és követhetetlenné vált az egész.
Vacsora előtt ismét voltunk „tankolni” a sörkészletet, a már megnyílt új Faktában. szerencsére az árak változatlanok, és az üvegvisszaváltó is működik.
De annyit elértem az alvással, hogy este Street Dance-n csak ásítoztam, de legalább a szemem nyitva volt.
Pénteken délelőtt egy félkómás Rasmusba próbáltam életet lehelni, összeírtuk a végleges szerzeményt, majd elküldtem aludni. Ebéd után magamat is, és ismét sikerült kicsit mélyebben aludni, de ezúttal csak a felét aludtam át a Vis. Com.-nak, legalább leszedtem és betördeltem a Fekete macska történetét.
Este aztán szokás szerint beindult az ereszd el a hajam.
A szombat a kelj fel és járj, rossz az ingyé-mosógép, költöztessük Heidit projekt alapon mozgott. Utóbbiról annyit, hogy Heidi tanár és főmunkatárs is a suliban, eddig velünk egy szinten lakott, csak nem szobában, hanem lakásban. Most kapott egy rendes házat a sulival szemben és átköltöztettük a cuccait, meg összeszereltünk Ikea-asztalt, pakolásztunk és kóstolgattuk a jutalom sörkészletet.
Este pedig hivatalosak voltunk Heidi házavatójára, ahol már nem kóstolgattunk, hanem maradéktalanul eltakarítottunk mindent.
Géza
