Csütörtök
A csütörtöki nap a prezentációs nap volt, amikor minden line megmutatta, mit csinált a héten. Délelőtt gyakoroltuk a számokat, ebéd után pedig egykor találkoztunk a Lecture Hall-ban (ez az a templomszerű pados hely). Először az írók mutatkoztak be, négyen olvasták fel a műveiket, melyeknek inspirációs alapja egy-egy fénykép volt. Kettő angolul, kettő dánul olvasta fel. Utána lementünk a gépterembe és az újságírók mutatták be címlapjaikat. Majd a MediaDesign – vagy nevezzük magyar szakágnak, mert a többi magyar mind ezen van és csak ők – egy magazin tervezetét mutatta be, végül a zeneterembe előadtuk a Wonderful World és a Toxic verzióinkat, amiről ugyan készült filmfelvétel, de szegény énekeseink nagyon belesültek a szövegbe, izgultak, így végtelen hamis és értékelhetetlen lett. Kár érte, mert próbákon nagyon jól szólt.
Mivel délután már nem volt semmi dolgunk a magyar srácokkal és Karl-lal elmentünk Horve-be, a másik faluba, ami 2 km-re van és már található ott bolt is. Megvettük az első 10 sört, mivel a 0,33-as üveges Dansk Pilsner – amit a dánok is isznak – 2,25 DKK-s (84 HUF) ára nem ver földhöz senkit. A dán pusztában akkora a szél, hogy a szemgolyóm kifagyott a helyéből és bepárásodott, pedig sapkában és kapucniban gyalogoltam.
Az este folyamán a dánoknak stand up comedy volt, mert jött ide valami híres nagydumás egy tesztshowval. És mivel mi azt nem értjük, és még csak csütörtök volt, vagyis alkoholtilalmas hétköznap, mi is stand up-ot néztünk, csak a youtube-on és magyarul a Pájszesztúban. Amikor véget ért a showjuk, mondták, hogy béna volt, mi meg addigra Áronnal nekiálltunk ultrahangon Grease-t karaokezni, nem kis örömére a dánoknak.
Péntek
Megkaptuk a takarítási feladatokat. Karl és Lars közösségében takaríthatom minden hétfőn és csütörtökön a Zenetermet. Meg természetesen most azonnal is, úgyhogy Karl kiporszívózott, Lars asztalt, én meg ablakot mostam.
Ezután Lars-sal még zenéltünk egyet a takarítás megkoronázásaképp és végre először sikerült a normális 4/4-et ledobolnom. Sosem hittem volna, hogy menni fog.
11-kor volt a találkozó a videó készítésre. Megint újraosztottak minket 4 csoportba: Disney Channel, Animal Channel, MTV és Eurosport. Egy filmet kellett forgatni vágás nélkül, max 5 perc lehetett. Téma a nevek alapján értelemszerűen. A csoportom gyorsan összekovácsolódott, mondjuk az életrevaló dánok mind a csoportomban voltak. És az Animal Channel keretében életre keltettük a Vallekildei Népfőiskola farkasembereinek titkos életét Steve Irvine segítségével. Majd igyekszem beszerezni a videót és amint lesz lehetőség megosztom.
Délután mentem gyakorolni a zeneterembe, tovább frissíteni a valaha megtanult dolgokat. De bejött Krisztian (Austin Powers) és Emil (az ELTÉ-s fejű srác), úgyhogy végül Austinnal gitározgattunk. Majd elmondta, hogy sosem dobolt még, de otthon van Rock Band játéka, és azon szokott néha. No, odaült a dobokhoz és olyan dobszólót nyomott, hogy az államat fel kellett söpörni a padlószőnyegről. Végül dumáltunk még egy adagot erről-arról, de túl jól beszél angolul, úgyhogy kicsit be kellett lassítani szegénykét.
A dánok titka
A dánok azért beszélnek jól angolul, mert náluk a szinkronizálás ismeretlen fogalom. Minden feliratos. Ennek hála az amerikai angolt beszélik, viszont többségük anyanyelvi szinten (és elképesztő sebességgel).
Este hétkor kezdődött a gála-vacsora. A nevéből fakadóan megpróbáltuk a szebbik ruháinkat elővenni, fel is használtam öltözékemhez az elhozott nyakkendőt, legyen értelme, hogy itt van. A dánok egyik fele hasonlóan gondolkodott, másik fele felvette a legszebb melegítőjét, Lars a sapkáját, Richard a tengerész(Popeye)-egyenruháját…
(amúgy egyik reggel láttam Lars-t sapka nélkül!)
A vacsora nem volt nagy szám, egész héten jobbakat ettünk: amik még a Gundelben is kuriózumnak számítottak volna, most meg egy szép nagy marhaszelet volt krumplival. De legalább láttam krumplit, eddig ugyanis az még sosem volt.
Hoztak bort, franciát, Merlot. Szép dobozban volt, üveggel a borítóján. Persze felül nyitottam ki, aztán akkor volt nagy röhögés. Zacskós bor lapult a dobozban. Ez egy meghatározó élménye volt az estének számunkra, végül Matthias megsajnált minket és megmutatta, hogy ha a dobozt alul a perforáció mentén benyomjuk egy lyuk keletkezik, és mögötte a zacskóhoz tartozik egy műanyag csap. Nem gondoltam volna, hogy életem legfinomabb borát egy zacskóból fogom iszogatni… ezek a franciák tudnak valamit!
Az este további részében megalapoztuk a hangulatot borral, majd erős dán nyomásra áttértünk a sörre, végül a sördalokra és a helyszín is a Pájszesztúba költözött. Itt már buli, dumálás, sörözés, néha tánc-féle is kialakult.
A legközelebbin azért remélem megoldódik, hogy ne egy kisjacket kelljen fél-számok közben átdugdosni mindig épp a legerőszakosabb dán iPodjába. (Meglepő volt, mert eddig nagyon figyeltek egymásra, itt kevésbé éreztem ezt.)
