Kicsit a körülvevő dolgokról:
A dánok a vizet nem isszák csak simán, hanem hozzádobnak egy adag jeget. Első kajánál azt hittem, hogy limonádé vagy valami egyéb, de nem. Csak natúran a vízben jég: „hogy ne legyen meleg”. Evésekkor mellőzöm a kancsós jeget, ráadásul így olyan íze is van, mintha egy marék havat nyalogatnék. Viszont minden egyéb alkalomkor az evéseket leszámítva ki van téve egy határ kávé és tea, meg gyógy-szagú tea. Ezeket kell preferálnom.
Lassan túlvagyunk a kötelez körön, megpróbáltuk megtanulni a dán nyelvtörőket és a ők is a mitsütszkiszűcs sóshústsütszkisszűcs-féle mókáinkat. Ma már a szavaknál-kifejezéseknél tartottunk, bár alig maradt meg valami, szerintem szótárt fogok vezetni…
Tegnap este még röplabdáztunk egyet a tornateremben, ami Dánia történelmének első tornaterme. Körmérkőzésben nyomultak a Clasterek, utána meg egy páran maradtunk még mozogni. Szerdán (ez most van) folytattuk a zenés kiképzést, befejeztük a Toxicot is, és belekezdtünk egy nagyon nehéz ritmusú dán népdalba, de Lez nagyon jól összeszedte a dolgokat és végül állatul szólt. Holnap, ha jól értettem bemutatjuk a többieknek, mit is tanultunk.
Este közös éneklés volt, elsőre mindenki húzta a száját (dánok, nem mi magyarok), végül marhára élvezték.
Esténként – mivel ugye hétköznap tiltva van az alkoholizálás (boltot se láttam még, nem hogy alkoholt) – a Pájszezsztyú-ban megy a társasozás, dumálgatás, olvasás és jelenleg én is innen blogolok. Pájszesztyú egyébként lefordíthatatlan, azt a helységet jelöli, ahol a kandalló van. Megyek is integrálódni!
